Magamról
Amióta az eszemet tudom, kapus akartam lenni. Álmaimban a Himnuszt hallgattam, mint válogatott, a Népstadion kezdőkörében. Sajnos, nem adatott meg!
Már kisgyerekként rugdostam a labdát a falnak, majd a visszapattanót, a többiekkel ellentétben, kézzel fogtam. Szüleim előbb igen, de amikor nem tanultam megfelelően, nem engedték a focit, pedig állítólag, nem voltam ügyetlen. Így alig 12 évesen visszavonultam.
Már majdnem felnőtt voltam, amikor egy edző vette a fáradságot és rábeszélte apámat, így 17 évesen, talán 5 meccsen, a Külker SC igazolt játékosa lettem, és rögtön egy bronzérmet nyertem a csapattal. Az ifink megszűntetése után edzőm után a Gázművekbe igazoltam, ahol a Blasz1 ifit toronymagasan megnyertünk.
Már felnőttként vettem részt az első kapusedzésemen. Sosem védhettem NB-s bajnokságban, mindig megyei, Blsz szinten védtem. Voltam felnőtt szinten is bajnokcsapat tagja. Mindig szerettem a kapusedzéseket, hiszen vallom: mindenki mezőnyjátékosnak születik, de a kapusok tovább tanulnak. Hosszú ideje már én tartom a kapusedzéseket kapustársaimnak, és magamnak, jelenleg Csillaghegyen.
Már addig is többször megkértek aktuális csapataim utánpótlásedzői, hogy foglalkozzak kapusaikkal, de igazán komolyan úgy 5 éve foglalkozom kis kapusokkal. Először csak Budatétényben, majd 2010-től Érden is tarthatok edzéseket, és 2012-től a Postás pályán is.
Minden lehetőséget megragadok arra, hogy tudásomat gyarapítsam. Aktívan részt veszek a Hivatásos Labdarúgó Szervezetének Kapusedzőket tömörítő tagozatának rendezvényein. Külön köszönetet mondok Babócsy Andrásnak a tagozat lelkének a Kapusedzői Napokért, illetve a kapcsolataim kiépítésben való közreműködésért, Illyés Dánielnek az önzetlen segítségért, hogy rengeteg gyakorlatot bocsájtott a rendelkezésemre, valamint Kővári Lászlónak, akitől az évek során összegyűjtött tapasztalatainak egy részét elleshettem! Általuk jobb edző lettem, és még nincs vége! Köszönöm Micheller Szilviának, hogy hozzájárult az oldalon található képeinek közléséhez!